Láttam több beszélgetést néhány korombeli vállalkozóval. Ugyanúgy sokat dolgoztak, ugyanúgy húzták a szekeret, de már nem akartak a napi hatodik meetingen infarktust kapni. Valahol elindult bennük egy gondolatcsíra: lehetne másképp is élni.

Én is hasonló utat jártam be. Ma már egy éve, hogy Ciprusra költöztem. Magam mögött hagytam az évtizedeken át tartó rendezvényes pörgést, a heti 60-80 órás munkákat, a naptárban összeérő feladatokat. Csak a tartalomgyártásnak, rendszerek építésének, a pihenésnek és a napsütésnek adok most időt – és közben gondolkodom azon, hogyan adhatnám tovább ezt a felismerést más vállalkozóknak.

A siker ára: nyereségben mérve minden rendben, de miben mérjük az életminőséget?

Nagyon sok 50-60 éves vállalkozó ismerősöm van. Remek cégeket vezettek fel, sokuknak ott van a bankszámlán 50-100 millió forint, van eszközpark, ingatlan, működő üzlet. De közben nincs idejük ebédelni, nem alszanak rendesen, évek óta nem sportoltak, és a gyerekeik arcáról már csak a telefon képernyőjén látják a változást. Még itt Cipruson is. Nem jutnak le a tengerhez a családjukkal. Nem építenek rendszert, nem engedik el a pénzt, miközben olyan helyen élnek, ahová mások heti 1 millió forintért jönnek el.

Kérlek, állj meg egy pillanatra. Nézd meg az elmúlt 10 évedet: mikor voltál igazán jelen? Mikor élted meg a pillanatot? Mikor utaztál úgy, hogy nem kellett a tengerparton is ügyet intézni?

Nem kell tengődni, – de nem is kell végkimerülésig hajtani

Senki nem azt mondja, hogy hagyj fel a munkával. Azt sem, hogy add fel a vállalkozásod. De el kell jönnie egy pontnak, ahol tudatosan lassítasz. Ahol képes vagy elengedni egy-egy feladatot, egy pozíciót, egy teljes kontrollt.

Lehet élni kényelmesen négy ingatlan hozamából is. De lehet úgy is, hogy kiépítesz egy jó automatizált rendszert, egy megbízható ügyvezetőt, delegálod a marketinget, és visszaveszel a pörgésből. A maradék időt pedig nem a túlélésre, hanem az életre fordítod.

Az utolsó 10-20 év nem a végről szól, hanem az életről

A statisztikák szerint egy 60 éves férfinek átlagosan 10-15 „jó” éve van hátra. Ha szerencsés vagy, lehet belőle húsz is. De ezek nem lesznek újra elérhetők. Ezek az évek most vannak. És azt látom, hogy sok vállalkozó ezekből az évekből is inkább többet vállal, mint kevesebbet. Még mindig bővít, még mindig fejleszt, még mindig hajt.

De mi lenne, ha inkább építene? Nem új gyárat. Hanem rendszert. Olyat, ami nélküle is működik. Olyat, ami kiszolgálja őt, nem pedig ő szolgálja ki a vállalkozást.

A vállalkozásod nem börtön – ha azzá vált, változtass

Bárki tud új rendszert építeni, ha van benne bátorság a változáshoz. Én nem vagyok coach, és nem is akarok prédikálni. Egyszerűen csak azt szeretném továbbadni, amit én már megéltem: hogy van másik út. Van egyensúly. És nem baj, ha nem minden héten keresel 3 milliót, ha közben végre van időd megreggelizni a feleségeddel.

A szabad élet nem a visszavonulásról szól. Hanem arról, hogy azt teszed, amit szeretnél. Akkor, amikor jól esik. Nem a stressz hajt, hanem a belső hajtóerőd.

És ez a legjobb dolog, amit a vállalkozásod valaha adhat.

Van más út.

És ha ezt olvasod, valószínűleg te is érzed már.

Barátsággal,
Laci